Kálacsakra beteljesítő szakasza

Az ösvény első szakasza az, hogy világos és magabiztos megértést alakítsunk ki a tanítások azon vonaláról, amelyre támaszkodni fogunk a valóság végső természetének felismerése érdekében. Ez egy döntő jelentőségű kérdéssel kezdődik: Vajon ezek a tanítások valóban elérhetik-e azt az eredményt, amit keresek? Ha egy ösvény nem teljes, akkor segíthet ugyan a fejlődésben, de végső soron elmarad a teljes megvalósítástól. Ezért kell időt szánnunk arra, hogy alaposan megvizsgáljuk a módszereket, amelyekkel találkozunk – tanulmányozva, elmélkedve és meditálva, hogy megértsük valódi lehetőségeiket.

Ezáltal megtanulunk különbséget tenni az ideiglenes tanítások és a végsők között – azok között, amelyek közvetlenül az őseredeti bölcsességre mutatnak, és a dualista tudatosság meghaladását célozzák. Amíg el nem érjük ezeket a tanításokat, addig minden más tanítást csak ugródeszkának kell tekintenünk az úton.

A megkülönböztető bölcsesség művelésével képessé válunk arra, hogy az egyes tanítások előnyeit és korlátait a karmikus körülményeinkhez viszonyítva értékeljük. Ez a tisztánlátás mély bizalmat ad az utunkon, pontosan tudva, hogy miért követjük azt, és hogyan vezet a célunkhoz. Ezzel a rendíthetetlen bizalommal az elme végre megpihenhet a zavarodottságtól és a szenvedő kétségektől mentesen.

A tanítások vonalába vetett bizalmunk kialakításának folyamata során valószínűleg sok tanítóval fogunk találkozni. Az általuk kifejezett információ különböző formákban érkezhet, mint például szövegek, szóbeli útmutatások stb. formájában. Kezdetben a tanítóink szerepe az, hogy segítsenek megérteni, mi az elsődleges és mi a másodlagos. Megismertetnek bennünket azokkal a jelenségekkel, amelyekre összpontosítanunk kell, és útmutatást adnak, hogyan használjuk fel ezeket a jelenségeket tapasztalataink átalakítására.

Idővel tisztánlátás alakul ki bennünk a tanításokkal kapcsolatban, és a vonalba vetett bizalmunk erősödni fog. Ez a kapcsolat nem vak hiten, hanem gondos megkülönböztetésen alapul – megvizsgáltuk a Guru tulajdonságait, ellenőriztük a képzettségét, és megállapítottuk, hogy a hiteles vonal megbízható hordozója. Nemcsak a megvalósításában bízunk, hanem abban is, hogy képes az ösvény mélyreható szemléletével és módszereivel összhangban vezetni minket. Amikor ez megtörténik, a tudat és a szív természetesen megnyílik, és készen áll arra, hogy elmélyítse kapcsolatát azzal a tanítóval, akin keresztül ez a vonal áramlik. Ez egy természetes folyamat, amely nem követeli meg, hogy „megválasszuk a tanítónkat”. A szívedben tudni fogod, ha ő a gyökérgurud. Ehelyett, miközben megtanuljuk megbecsülni minden tanítónkat a kedvességükért, azt is felismerjük, hogy egyes tanítók jobban képesek a tanítások végleges jelentését egyéni elménk számára kibontani. Az ilyen tanítók a legértékesebbek, és nekünk kell minél odaadóbban ápolni a kapcsolatot velük.

Bár még mindig szembesülhetünk kihívásokkal és kellemetlenségekkel az út során, hitünk erőt ad a kitartáshoz. Megértjük, hogy az igazi átalakulás nem mindig zökkenőmentes, de bízunk abban, hogy a Guru utasításai – bármennyire is szembesítőek vagy követelőzőek – végső soron a mi javunkat szolgálják. Ezzel a hittel feladhatjuk a kétségek ellenállását, és bátran és nyitottan léphetünk előre.

Ezt a kapcsolatot elmélyítjük azáltal, hogy saját prioritásainkat összehangoljuk a Gurunk prioritásaival. Ahelyett, hogy egyszerűen csak a tanítások forrásaként tekintenénk rájuk, inkább hálával kapcsolódunk hozzájuk – felajánlva időnket, képességeinket és erőforrásainkat, hogy támogassuk a látásmódjukat. Ezzel nemcsak a Gurut szolgáljuk, hanem az ezen az úton járó tanítványok szélesebb közösségét is.

Ez a kapcsolat egy erőteljes támogató hálózatot alkot, amely megtart és felemel minket, miközben gyakorlatunk egyre finomabb dimenziókba jut. A Gurunkba vetett hittel és az ösvénybe vetett bizalommal elménk megnyugodhat a bizonyosságban, tudva, hogy vezetve és támogatva vagyunk, és soha nem vagyunk egyedül – bármi is történjék.

Miután megingathatatlanul bízunk a vonalban és a tanítóban, a következő lépés az, hogy bízzunk saját képességeinkben, hogy elérjük a kitűzött célokat. Túl gyakran előfordul, hogy bár látjuk, hogy mások már elérték az önmegvalósítást, még mindig nincs meg bennünk a bizalom, hogy mi magunk is képesek vagyunk rá. Kételkedünk abban, hogy megvan-e bennünk a szükséges elszántság ereje, hogy megvannak-e a sikerhez szükséges feltételek, vagy egyáltalán, hogy megvan-e a képességünk hozzá. Ahhoz, hogy legyőzzük ezeket a vélt korlátokat, olyan gyakorlatokkal kell foglalkoznunk, amelyek feltárják előttünk azt, ami mindig is ott volt – a velünk született tiszta természetünket. Látnunk kell, hogy a tanítónk által a vonalunkban megfogalmazott elképzelések valójában a saját tapasztalatunkban is igazolhatóak. Ez egy folyamat, ahol minden egyes lépés egyre többet tár fel lényegünkből, és ez egyre nagyobb fokú bizalmat ad nekünk, ami egyre mélyebb és mélyebb tapasztalati állapotok felé sarkall minket. Miután korábban tanulmányoztuk az ösvény felépítését és módszertanát e folyamat első szakaszában, a gyakorlatok két csoportját – az előkészítő gyakorlatokat és a különösen a beteljesítő gyakorlatokat – fogjuk azonosítani. A mi esetünkben a fő gyakorlatokat a vadzsra jógáknak nevezzük. Ezek olyan gyakorlatok gyűjteménye, amelyek az ősi bölcsesség kezdeti megvalósítására, majd ennek a megvalósításnak a finomítására összpontosítanak, amíg el nem érjük a Buddhaságot. Az előkészítő gyakorlatok olyan gyakorlatok gyűjteménye, amelyek célja, hogy az embert a jelenlegi tudatállapotából egy olyan nem-fogalmi állapotba juttassák, amelyben az őseredeti bölcsesség létrejöhet. Az előzetes gyakorlatok egy adott gyakorló számára legmegfelelőbb csoportja teljes mértékben a gyakorló elméjétől függ, és attól, hogy melyek azok a gyakorlatok, amelyek a legjobban alkalmasak a konkrét blokkok eltávolítására, amelyek megakadályozzák a gyakorlót abban, hogy feloldja a dualista valóság fogalmi megragadását. Függetlenül az alkalmazott előkészítő gyakorlatoktól, ha a gyakorló képes megtanulni, hogy egy teljesen nem fogalmi tudatosságban maradjon, akkor elérte azt, amit úgy hívnak, hogy „bizalom önmagában”. Ez a sajátos tudat világosan tudja, hogy mi a valóság és mi az illúzió, ezért nincs kétség afelől, hogy ki az igazi én. Ez a bizalom a szükséges alapja annak, hogy azután a vadzsra jógák fő gyakorlataiba bekapcsolódhassunk.

༄༅། །Amint azt a különböző szútrák és tantrák világosan megjövendölték, a Mindentudó Dolpopa Sherab Gyalcen, aki a négy bizalom birtokosa, kifejtette a végső jelentést, a Dharma kerék végső megforgásának szándékát, a Kálacsakra mélységes titkait, a legmagasabb titkos mantrák királyát és az egyesülés nézetét. Tibet földjén, a havas hegyek között, a félelmet nem ismerő oroszlán első nagy üvöltését hirdette meg, az “Általánosan és tagadhatatlanul ismert, hogy az ember könnyedén eléri a megvalósítás magas állapotát” című értekezésében. Ezért a dicsőséges Dzsonangpa a gyakorló vonal igazi birtokosa, aki soha nem törekedett világi hírnévre vagy politikai címekre.

Sőt, ha az összes egyedülálló, mély értelmű tanításokat netán a piacon mutatnánk meg, az áldások intenzitását nem lehetne megtapasztalni, ezért az utasítások lényegét csak képzett tanítványoknak adják át, és a guru-tanítvány köteléket úgy kell védeni, mint a szemünket. Ha valaki nagyra értékeli és óvatosan bánik a mély értelmek titkosságával, akkor a megvalósítás által megszabadulhat, és gyorsan végigjárhatja a szakaszokat és ösvényeket, nem csupán puszta hittel, hanem, mint egy vallási hagyomány, amely tapasztalati feljegyzéseket rögzített. Ezért a fegyelmet tekintik a leglényegesebbnek abban, hogyan lehet a mély tanításokat a jövőben terjeszteni. Így a mélységes ösvény legmagasabb Vadzsra jógáját, az Észak-Sambhalából tökéletesen átadott, a Beteljesítő Szakasz Hat jógáját a Dzsonangpa képzett Vadzsra Mesterei tanítják a tanítványaiknak, a közönséges és a nem közönséges tanítványoknak egyaránt.

A DZSONANGPA mestere, Cangwa nyolcadik reinkarnációja, Dzsigme Dordzse Rinpocsé által, a kelet-tibeti Dzamtang Cangcshen Cshökyi Phodrangból, a tibeti naptár Tűzmadár évének Naga telihold napján, a Kálacsakra Gyökér Tantra beszédének e rendkívüli napján.

Őszentsége Dzsigmé Dordzse Rinpocsé, a Dzsonang vonal feje és Dzamthang apátja: Khentrul Rinpocsé jóváhagyásáról

Shar Khentrul Dzsamphel Lodrö a tibeti buddhizmus tanításaiba vetett nagy hitre tett szert az öt fő hagyomány, a Nyingma, Szakja, Kagyü, Dzsonang és Gelug intenzív tanulmányozása révén. E tanítások alapján számos nagyszerű könyvet írt olyan témákról, mint a Dharma története és a nem kettős filozófiai nézetek. E munkájával nagy hasznára vált a tanításoknak.

Bár az egyes hagyományok számos nagy mestere alatt tanult, gyökér mestere a valóban tanult és megvalósított Dzsecün Láma Lobszang Trinlé, más néven Láma Trinlé Cang volt. Sok időt töltött a szútra és a tantra teljes tanításának elsajátításával, különös tekintettel a Kálacsakra Beteljesítő Szakasza hat ágának gyakorlataival. Az összes hagyomány mesteri elsajátítására tett nagy erőfeszítései elismeréseként Dzsamphel Lodrö a gyökér tanítójától megkapta a Rimé Mester címet. Különösen a kivételesen áldott khenpo-kalapot kapta meg, amelyet Lobszang Trinlé láma egész életében viselt. Ez a kalap mélységes áldásokat hordoz, és annak a jele, hogy Dzsamphel Lodrö a jövőben nagy hasznot fog hozni az érző lényeknek.

Gyermekként Dzsamphel Lodrö-t a Golok láma, Gece Khentrul közvetlen reinkarnációjaként ismerték fel; ezt az igazságot azonban titokban tartották, hogy elűzzék az életét akadályozó akadályokat. Sok évvel később, gyökér mesterének engedélyével és miután minden akadály eloszlott, a pecsétet feloldották, és nyilvánosan elismerték őt a Washul Lhazu Láma-Ngawang Cshözin Gyaco második inkarnációjaként.

Jelenleg kiterjedt tanításokat ad a végső jelentésű szútrákról és a Shentong Madhjamaka mély filozófiai nézeteiről, valamint az előkészítő gyakorlatokról, amelyek a Kálacsakra gyakorlásának alapját képezik. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy ezeket a tanításokat tibeti és angol nyelven is elérhetővé tegye, azzal a céllal, hogy a jövőben végül sok más nyelvre is lefordítsa őket. Az ő elszántságának köszönhetően, hogy a Shentong filozófiát hozzáférhetővé tette, sok ember részesült nagyszerű előnyökben szerte a világon, és ezért nagyon hálás vagyok. Örülök és köszönetet mondok neki minden Dzsonang-gyakorló nevében, és teljes mértékben támogatom őt számos tevékenységében.

Különös nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni bátorságáért, hogy a Kálacsakra legritkább és legmélyebb tanításaiért a vonal hiteles birtokosaként felelősséget vállalt, valamint azért, hogy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden hagyomány összefogjon a globális béke és harmónia nevében. Szívem legmélyéből örülök ezeknek a nagyszerű tetteknek, mert ezek valóban az Aranykor felemelkedésének okai.

Mindazoknak, akik jelenleg támogatják Khentrul Rinpochét e tevékenységek megvalósításában, szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet, és örülök annak a hatalmas érdemnek, amit létrehoznak. Nagyon ritka az a lehetőség, hogy találkozhatunk ezekkel a tanításokkal, amelyek annyi békét és harmóniát hozhatnak ebbe a világba. Imádkozom és vágyakozom, hogy a jövőben mindannyian összegyűljünk Sambhala magasztos északi birodalmában..

A Dzamthang Cangwa Nagy Keleti Kolostor Dharma Palotájában írta a 47. Vadzsra Tróntartó Cangwa Geitrul, a Legfelsőbb Megtestesülés Dzsigme Dordzse, a Tűzmajom év hatodik hónapjában, a 17. rabjungban (2016. augusztus)